Nemrég beszereltem egy tolatókamera-monitor szettet a 2002-es MPV-nkbe, és közben jópár tapasztalattal lettem gazdagabb. Ezért úgy döntöttem, leírom a dolog menetét, hátha valaki egyszer hasznát veszi. Mivel az MPV viszonylag ritka madár nálunk, és az autótulajdonosok nagyjából 2-3%-a kezd neki egy-egy hasonló szerelésnek, ezért nagyjából másfél emberről lehet szó, de legalább nem fognak vitatkozni.
Először is kell egy kamera és egy monitor, amelyek az ebayről már a lélektani 10e ft-os határ alatt beszerezhetők (frissítés: persze, amikor még 190 alatt volt a dollár...), ráadásul óriási választékban. Tolatóradart például sosem akartam, egyrészt mert ódzkodom a lökhárító kifurkálásától, másrészt mert egyszer próbáltam egy tesztvezetésen egy Corolla Versot, amiben volt és úgy tűnt, hogy szart sem ér (pont a kritikus utolsó 20-30 centin már folyamatosan sípolt). A másik autónkban viszont gyárilag van kamera, úgyhogy azt már tudtam, hogy profin használható.
A választás előtt érdemes az autón is nézelődni, hogy hová fér el pl. a kamera (ami egyébként LED nélküli kivitelnél mindössze 2-3cm méretű) és hogyan lehet rögzíteni. Külön próbatétel lesz a bekábelezés, amihez az autó burkolatait elég durván le kell bontani. Tulajdonképpen ez a legnagyobb kihívás az egész történetben. Bár létezik olyan transzmitter, ami a videojelet vezeték nélkül átküldené a monitorhoz, így sem úsznám meg, hogy minden egység (kamera, monitor és jeladó+vevő) áramot kapjon, ami már majdnem akkora macera, mintha a képet is áthúznám. Ezen kívül nem akartam túl sokat költeni és egy potenciális hibaforrást is beépíteni, úgyhogy maradtam az egyszerű verziónál.
Helyet a kamerának az egyik rendszám-világítás mellett találtam, aminek a műanyag keretéből majd ki kell még faragni fél centit, hogy rendesen visszamenjen a helyére... (frissítés: azóta kifaragtam, visszament)
A monitornál nincs túl sok választás, ide-oda felcsavarozni egy képernyőt biztosan nem akartam, ezért a tükörre pattintható kivitel lett a megoldás az én esetemben. Ebből van olyan is, ami inkább tükörre hasonlít, de kisebb képernyővel.
Én meg úgy voltam vele, hogy ha már monitor, akkor lássunk is rajta valamit, ezért a nagyobb képernyő mellett döntöttem. Ennek a típusnak 2 bemenete van, úgyhogy akár dvd-t is köthetnék a másikra, de ilyen terveim nincsenek.
A bekötés elvben nem túl bonyolult. A kamerának szüksége van +12V-ra (amit praktikusan a tolatólámpáról szoktak levenni) és testre, valamint kijön belőle egy kompozit videojel (RCA). A monitor ezen a jelen kívül szintén kér +12V-ot és testet, és van egy jelző bemenete, ami bekapcsolja a képernyőt és átvált a kamera képére, ha 12V-ot kap – értelemszerűen ezt is a tolatólámpa vezérli majd.
A szerelés
A hátsó ajtó burkolata nagyon egyszerűen leszedhető – a felső középső elem letépésével kezdjük, ezt nagyjából 5 fém patent tartja a helyén, úgyhogy határozott rántásokkal magunk felé húzva, nagyokat csattanva jön le. Ezután jobbra és balra kivesszük a két feszítőhüvelyes patentot (csavarhúzóval kipöcc a közepe és kihúz az egész) és hasonló módszerrel húzva letépjük az ablakkeret két oldalát (3-3 fém patent).
A műanyagok nekem nagyon jól bírták a kiképzést. Az előzetes felméréssel együtt 2-3 alkalommal leszedtem és visszaraktam őket, de egyetlen patent sem maradt bent és egyetlen helyen sem tört el a tartó rész (korábbi autóimnál azért néha előfordultak ilyen balesetek). A csomagtartó fogantyúját két csavar tartja (kis, felhajtható ablakok alatt), az ajtó alján pedig van még két feszítőhüvelyes patent, utána simán letéphető (ezt már csak műanyag patentok tartják, de elég sok) a csomagtérajtó alsó részének nagy burkolata. A letépés közben azért ne legyen túl nagy a lendület, mert a világítás csatlakozóját jobb finoman lehúzni, mint tépni.
A kamera felszereléséhez tulajdonképpen nem kell levenni azt a díszcsíkot, ami kívülről a csomagtartó kilincsét és a rendszámvilágításokat takarja, elég a külső bal oldali csavart kitekerni.
De ha jobban szemügyre vennénk a lehetőségeket a csík alatt, akkor mindkét csavar kiszedése után belülről a zárat is le kell venni, mert annak a csavarjai ehhez a csíkhoz kapcsolódnak.
A kamera rögzítéséhez a talpát 2 helyen is lecsavarozhatjuk, de én beértem egyetlen rögzítési ponttal. A talp egyébként vékony lemezből van, úgyhogy tetszés szerint hajlítható – nekem például a középső részt 180°-kal kellett átfordítanom, hogy jó helyre kerüljön a kamera, és a furatot is bővíteni kellett a 6-os csavarhoz.
A rendszámvilágítást egyébként a rajta levő nyíl irányába tolva, majd a másik oldalát kibillentve egyszerűen kivehetjük (persze, ha a műanyag tartófület már korábban letörte valaki, mint az enyémnél, akkor még egyszerűbb), és az így nyert méretes nyílás arra is jó, hogy a kamerából jövő kábelt (melynek végén egy rca-aljzat és egy tápcsatlakozó is lóg) kényelmesen átvezessük rajta.
Az ajtó belső oldalán van testpont is, amit lehet használni a kamerához, így innentől csak a videot és a +12V-ot kell továbbvinni.
Az ajtóból kijutáshoz a legvastagabb gumicsatornát választottam, egyrészt ebben reméltem némi szabad helyet, másrészt ez van legközelebb a bal oldalhoz. A csatorna mindkét végét ki lehet pattintani a helyéről, ami nagyban megkönnyíti, hogy az áthúzáshoz szükséges drótot befűzzem. Bár a kamerához adtak egy 5m-es rca-hosszabbítót, esélytelen volt, hogy akár ezen a legvastagabb csatornán átférjen a végén levő dugó, úgyhogy 20 centi kábellel levágtam és anélkül fűztem be, majd később méretre visszatoldottam.
Tolatólámpa egyébként mindkét oldalon van, a bal mellett azért döntöttem, mert a jobb hátsó elem mögött a hátsó rész szellőzése lapul, ezért egyszerűbbnek gondoltam a balt lebontani. Közben az is bevillant, hogy itt van egy szivargyújtó aljzat a csomagtartóban, és sokkal könnyebb innen vinni a (gyújtás-kapcsolt) 12V-ot a monitorhoz, mint külön ezért szétbontani elöl a műszerfalat is – újabb, mindent eldöntő érv a bal oldal mellett.
Mivel a képernyőt is a tetőkárpit fölé kell kábelezni, nyilván a többi vezetéket is a tető szélénél fogom elvezetni, úgyhogy a tetőkárpitot is le kell bontani félig (a hátsó részét már a hátsó ajtóból gumicsatornán kijövetelhez is). Hátul három feszítőhüvelyes patent tartja, amiből az autó közepén is van egy, ezután pedig a bal oldalon végig az A-, B-, C- és D- (ezt vajon tényleg így hívják? a rendes autókon csak C-ig van J) oszlopok borítását kell leszedni, amihez mindenhol a biztonsági övet is ki kell csavarni (ennek pattintós műanyag takarója simán lejött). Az ajtók felett levő kapaszkodók is könnyen levehetők – ugyanolyan mind, mint a csomagtér ajtaján. A csomagtartóból átmenő gumicsatornához való hozzáféréshez kényelmesebbnek tűnt a jobb oldali D-oszlop borítását is meglazítani, de ez opcionális – én féltettem a kárpitot, nem akartam eltörni, de lehet, hogy kibírta volna.
A bal hátsó ülést is kivettem a helyéről, mert kellett a hely a nagy oldalsó műanyag burkolat kihúzásához. Ehhez persze előbb a csomagtartóban a bal felső csomagrögzítőt kell kicsavarozni (a műanyag takarókupak könnyen lejön róla), aztán a küszöböt felpattintani és alatta a feszítőhüvelyes patentot kivenni.
Ezután a bal hátsó ajtó küszöbét is fel kell szedni legalább félig, mert a nagydarab műanyag benyúlik ez alá is. Végül a felnyitható tárolóhely az oldalidomban szintén rejt egy csavart, ami szerencsére elég erős ahhoz, hogy amíg meg nem találjuk és dühösen feszegetjük a műanyagot, ne törjön el J Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy a hátul ülők külön magassugárzót kaptak, ennek a kábelét le kell húzni, mielőtt félretesszük ezt a jókora műanyag darabot (és összerakáskor ne felejtsd el visszadugni a csatlakozót, mert nekem a következő szétszerelésig most nincs bekötve a csipogó...). Ja, és természetesen le kell húzni a szivargyújtó aljzatról is a két kábelt, ezekkel még lesz dolgunk.
Szintén meglepett, hogy a hátsó oldalablakokban is van fűtőszál, bár a bal oldalon egyáltalán semmilyen vezeték nem volt rákötve a csatlakozókra, és feleslegesen lógó drótokat sem találtam, amiket odapróbálhattam volna. Ezek után kíváncsi vagyok, hogy a jobb oldaliban vajon be van-e kötve a fűtés, de azt még nem szedtem szét (majd télen kiderül).
Szóval az oldalidom leszerelése után ki lehet venni az oldalsó kis szerszámos „doboz” falát, ami mindössze egy formára hajtott kárpitdarab, mögötte pedig ott a hátsó lámpa csatlakozója. A gyújtást ráadva hátramenetbe téve, egy feszmérővel vagy stekklámpával pillanatok alatt megtalálható, hogy melyik szál megy a tolatólámpához. Erre kell majd rácsatlakozni a kamera +12V-os ágával, és innen indul a jelző szál a monitorhoz is. Ízlés dolga, hogy itt egy darabon levágjuk-e a kábelről a szigetelést és odaforrasztjuk a két drótot, vagy (tűvel kifeszítve a műanyag pöcköt, ami a helyén tartja) kivesszük a hüvelyből a sarut és közvetlenül arra forrasztunk. Utóbbi esetben érdemes figyelni arra, hogy a saru elég mélyen bent van a műanyagban, úgyhogy ha nagy bumszlit forrasztunk a végére, nehéz lesz a helyére tolni.
A szivargyújtó csatlakozóra szépen rá lehet kötni a monitor felől jövő tápkábeleket, a kamera videokábelére pedig visszatenni a csatlakozót és összekötni a monitortól érkezővel, és voila, már működik is a rendszer (mindenképp próbáld ki, mielőtt összerakod az autót, bár tulajdonképpen elég egyszerű és nemigen lesz hiba benne).
De most egy kicsit előreszaladtam időben, hiszen hol vannak még a monitor kábelei? A tetőkárpit leszedését ott hagytam abba, hogy a bal oldal összes biztonsági övét lecsavaroztam és az oszlopokról a műanyagokat lepattintottam. Legjobban talán az A-oszlop burkolata tartja magát, mert ott cserébe nincs biztonsági öv, de azt is csak húzni kell erősen. Ezután a két ajtónyílásban a gumicsíkot kell lehúzni felül, mert az is tartja a kárpitot.
A középső világítás műanyag dobozát két csavar tartja az egyik szemüvegtartó ajtaja mögött, utána könnyen lejön.
A legnagyobb szívás viszont a legapróbb dolgokkal van.
Ebben az esetben például a napellenző akasztotta meg a folyamatot egy időre. Nem elég, hogy a bal oldalán a két csavart kitekerve egy drót még mindig tartotta az egészet (hja, hogy itt a sofőr is kivilágított tükörben sminkelhet?), aminek a csatlakozóját szivaccsal körberagasztották, hogy nehezebb legyen széthúzni, és ezt a célt maximálisan sikerült teljesíteni. Ráadásul a napellenző másik végét tartó műanyagon egyszerűen nem találtam fogást. Se csavar, se patent, húzásra nem enged (szerencsére J), sokáig nézegettem bambán. Aztán feltűnt, hogy a két oldalán lapos csavarhúzóval be lehet nyomni két kis csíkot, és ezzel oldható az egyébként bepattintós rögzítés.
A fotó életlen lett róla, de így már el lehet képzelni:
Az A oszlopot már nem tudom, miért fotóztam le csupaszon, csúnya rozsdafolt éktelenkedik rajta teljesen érthetetlen helyen (a tetőkárpit miatt kellett erről is lerángatni a műanyagot), a bal felső sarokban meg a tükörvilágítás széthúzhatatlan csatija lóg - gondolom a zörgés megakadályozására körberagasztották szivaccsal, így nem lehetett hozzáférni a pöcökhöz, ami oldja a csatlakozást.
A monitor minősége abszolút megfelelő, és a kidolgozása is igényes. Figyeltek például arra, hogy a tükörből ne a kábelrengeteg törjön elő, hanem egyetlen sima fekete drót, ami aztán később bomlik a megfelelő szálakra. A felrakása is nagyon egyszerű: rúgós, belső felükön gumis és recés fülek akadnak a visszapillantóba alul és felül. Stabil, nem lötyög és azóta sem akart leesni soha.
Miután a tetőkárpitot megfelelően lelazítottam, a monitorkábel behúzása már gyerekjáték volt. Egyedül arra figyeltem, hogy jópár helyen az ajtók pereme felett a meglévő kábelkötegekhez rögzítettem a vezetéket, hogy ne lötyögjön vagy zörögjön a kárpit felett a kábel vagy egy csatlakozó. Az RCA-kat összedugás után szigszalaggal jól körbetekertem, hogy még a test se testelődjön és véletlenül se csússzon szét, a többi vezeték is sarukat és szigetelést kapott. A monitor második bemenetét szintén leszigeteltem és a többihez rögzítettem. Ha összekötöttünk mindent a hátulról jövő párjával, akkor gyakorlatilag kész vagyunk, marad az összerakás. Annak már semmi trükkje nincs, persze oda kell figyelni a sorrendre, de minden ugyanúgy megy vissza, ahogy le is jött.
Frissítés: az elmúlt időben már tapasztalatokat is szereztünk, amiket röviden úgy tudnék összegezni, hogy kurvajó. Leszámítva, hogy a párom minden arra járónak eldicsekszik, hogy tolatókamerát szereltem az autóba, és megszokva, hogy tükörnek jóval sötétebb a képe az eredetinél (viszont nem lehet éjszakai módba billenteni), tényleg nagyon hasznos kis cucc. Elég alacsonyan van a kamera, úgyhogy a lökhárító távolabbi sarka már éppen nincs képben, de a nagy része igen, és aki már próbált ekkora batárral szűk helyen parkolni, az tudja, hogy vagy koccol, vagy asszony kiszáll integetni, vagy inkább keres egy nagyobb helyet. A kép tökéletes minőségű, sötétben is használható (a tolatólámpa elég fényt ad), egyszóval király. Ja, és ha egyszer eladnám az autót – amit most még hosszú távon sem tervezek -, az egészet pár óra alatt nyom nélkül ki lehet szerelni (illetve az a bizonyos rendszám-világítás szenvedett egy kis csorbát, de az abszolút nincs látható helyen), vagy komoly értéknövelőként érvényesíteni.
Frissítés no2: közel egy év elteltével, egy kézi autómosóban valahogy szétesett a kamera. A műanyag háza jött ketté, a kocsin maradt az elektronika a rögzítéssel, és a levegőben lógott egy kábelen a cmos érzékelő a lencsével, a másik kábel meg elszakadt. Próbálgatással sikerült megtalálni, hogy melyik forrasztásról jött le a vezeték, de a visszaforrasztás után még pár napig szárítani kellett a kamerát, mielőtt pillanatragasztóval újra lezártam volna (remélem, ezúttal végleg). Úgyhogy aki olcsó kamerát vesz, felrakás előtt ellenőrizze, hogy hajlamos-e szétjönni a háza.
u.i.: nem vagyok autószerelő és bontóban sem dolgoztam soha, ez nyilván ki is derült az írásomból. Ezért előfordul, hogy szakszerűtlen és/vagy barbár módon oldok meg valamit, és egyáltalán nem mutatok követendő példát. Ennek megfelelően az itt leírtakat mindenki saját felelősségére használja fel és ha elkúrja, az az ő baja. Uff.